<<<vissza

Marcali környékének természeti képe

(időszaki kiállítás 1992-2004, Marcali Helytörténeti Múzeum)


Természetföldrajzi jellemzés

Marcali Magyarország délnyugati részén, a Balatontól 15 km-re fekvő kisváros. Lakói három kistáj találkozásánál telepedtek le. Északkeletről a Nagyberek mocsárvilágának nyúlványai húzódnak szinte a városig, nyugaton a Marcali-hát lösszel borított dombvonulatai találhatók, a várostól keletre és délre pedig a belső-somogyi homokos síkság terül el. Bárhonnan is közelíti meg az utazó Marcalit, a Marcali-hát dombsági jellege a legszembetűnőbb. A hát felszínét északnyugat-délkeleti és erre merőleges irányú szerkezeti vonalak mentén képződött völgyek, völgyközi lapos hátak jellemzik. Tájképileg a valamikor teljesen beerdő-
sült terület ma már sok kisebb erdőfolt és mezőgazdasági területek mozaikja tarkítja.

Védett területek

Napjainkban - miként szerte a Földön - Magyarországon is felgyorsult a természetes környezet pusztulása. Az emberiségnek, saját távolabbi jövője biztosítása érdekében- alapvető feladata a még természetes állapotban lévő területek védelme. Hazánk-
ban az utóbbi két évtizedben lendült fel az aktív természetvédelmi tevékenység, melynek keretében Marcali környékén is több védett terület létesült. A kiállításban térképen ábrázoljuk ezeket a védett területeket, melyek közül a Kisbalatoni Tájvédelmi Körzet, a Fehérvízi Természetvédelmi Terület és a Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet területileg a legjelentősebb.

marcali_térkép.jpg (42602 bytes)


A környék néhány jellegzetes növénye és állata

A változatos felszínű terület igen változatos élővilágnak ad otthont. A fajok sokaságából itt most csupán néhányat mutatunk be; válogatást azok közül, amelyek szépségük, ritkaságuk vagy éppen gyakoriságuk miatt érdemelnek figyelmet.

kék májvirág.jpg (99925 bytes) májvirág (Hepatica nobilis)

Üde tölgyes és bükkös erdőkben él, főleg a Dunántúlon. Kora tavaszi, március-áprilisban virágzik. Évelő növény, ép szélű, három karéjú tőlevelei kitelelőek.

Védett, eszmei értéke: 500 Ft.

szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus)

Dél- és Délnyugat-Dunántúl tölgyeseiben és bükköseiben élő örökzöld félcserje. Kora tavasszal hozza jelentéktelen, zöldessárga virágait, látszólag a levelek közepén (szövettani vizsgálatok alapján levelei valójában ellaposodott szárrészek). Termése piros bogyó, amely ősz végére fejlődik ki, egész télen a növényen marad és rendkívül dekoratív látványt nyújt a színtelen téli tájban. Védett, eszmei értéke: 2000 Ft.

tavaszi tőzike (Leucojum vernum)

A tocsogós égeresek és láprétek kora tavasszal helyenként csak úgy fehérlenek a sokezer tőzikétől, de csak a Dunántúl délnyugati részén. Nyitása gyakran a hóvirágot is megelőzi. Az intenzív, kereskedelmi célú begyűjtés miatt szorul védelemre. Védett, eszmei értéke: 500 Ft.

kakasmandikó (Erythronium denscanis)

Gyertyános-tölgyes erdők növénye, kora tavasszal virágzik., Dél-Dunántúlon és az Aggteleki-hegységben élnek állományai. Jellegzetessége, hogy virágját éjszakára összecsukja, majd ahogy egyre melegebben süt a nap, fokozatosan felemeli és hát-
racsapja szirmait. Védett, eszmei értéke: 2000 Ft.

közönséges tarkalepke (Mellicta athalia)

Az egyik leggyakoribb faj Somogy megyében. Több hozzá hasonló lepke is él itt, köztük felületes vizsgálattal, laikus szemmel nehéz különbséget felfedezni.. A nyári hónapokban erdőszéleken, réteken, erdei utak mentén virágokon találkozhatunk vele a legtöbbször. Nem védett.

sisakos sáska (Acrida hungarica)

Bizarr formájú, ritka faj. Elterjedésének legnyugatibb lelőhelyei találhatók Belső-Somogy meleg, homokos területein. Fokozott hőigényű faj, csak ott él, ahol a gyakran felmelegedő homokfelszíntől át tudja venni a számára szükséges hőmennyiséget. Ha-
zánkban védett, eszmei értéke: 500 Ft.

hajnalpírlepke (Anthocharis cardamines)

A fehérlepkék családjában a legszebb. A hímek széles narancsvörös szalagja a tavaszi (április-május) napsütötte réteken, erdei utak mentén már messziről szembetűnő. A nőstényeinek elülső szárnyán ezek a szalagok hiányoznak. Fonákja mindkét ivar esetében mohazöld mintázatú. Somogy megyében gyakori faj: Nem védett.

hajnalpírlepke.jpg (20142 bytes)

kis színjátszólepke (Apatura ilia)

Az egész országban megtalálható, de mindenütt ritka faj.

Jól repül, gyakran vitorlázik erdei utak menti fűzfák környékén. A színjátszó lepkék irizáló színét a szárnyon lévő apró pikkelyek eltérő fénytörése okozza. Védett, eszmei értéke: 500 Ft.

ásóbéka.jpg (27249 bytes) barna ásóbéka (Pelobates fuscus)

Nevét is arról kapta, hogy lazább talajban hátrafelé viszonylag gyorsan beás
sa magát. A földben tölti a nappalt, csak a kora esti órákban jön elő táplál
kozni. A hazai békafajok közül ennek van a legnagyobb testű lárvája.

fürge gyík (Lacerta agilis)

Gyakori gyíkunk, a nedves helyek kivételével majd mindenhol előfordul. Ritkább a vöröshátú változata, ezeknél a hímek barnán foltozott színe helyett a hát egyszínű téglavörös. Védett, eszmei értéke: 500 Ft.


A környék jellemző természetes élőhelyei diorámákban, vitrinekben

Az első diorámában metszetben szemléltetve adunk ízelítőt egy vízparti, vízalatti életközösség állatairól. Láthatjuk a hazánkban gyakori átvonuló csörgőréce tojóját, a nádasokban fészkelő vízityúkot, a zsákmányával ágra ülő jégmadarat. A jégmadár   folyók, tavak meredek partoldalába vájt lyukakban fészkel. Fiókáit is hallal táplálja. Vizes élőhelyek gyakori kétéltűje a béka. Láthatjuk a nagytestű tavibékát, az ezektől csak apró faji bélyegekben eltérő kecskebékát, a vöröshasú unkát, ami hegy-, és dombvidékeken élő sárgahasú unka rokonával szemben síkvidéki faj. A Nyugat-Európában erősen megfogyatkozott, de hazánkban még gyakorinak számító levelibékát. Ez környezetének zöld vagy barna színeihez alakítja bőrszínét.

4.jpg (22954 bytes)

A ragadozó és zsákmány harcának lehetünk tanúi, amint a szeme mögötti sárga félholdról könnyen felismerhető vízisikló a Somogyban katonabékának nevezett erdei békát nyel el. A víz szintjét imitáló plexilemez alatt a gyökerek között megbúvó, áldozatát leső csukát látunk. Tápláléka a nála kisebb halakból áll, mint a part közelében “csipegető” vörösszárnyú keszegraj egyedei. Az előtérben a nagyobb testű, tavaink parti vizeiben gyakori bodorka úszik. Tiszta vizű tavainkban gyakori a festőkagyló. A különböző formájú csigaházakban más-más fajú csigákat ismerhetünk fel. Sekély és tiszta vizű tavainkban gyakori fajok. A gyékénytorzsán hatalmas rágójú csíkbogár lárvát fedezhetünk fel.

marcali rece.jpg (42871 bytes) marcali vizek.jpg (28058 bytes)

Életének ebben a szakaszában apró halakkal, békalárvákkal táplálkozik, és kopoltyúval lélegzik, “felnőtt” korában a levegőből fedezi oxigénszükségletét és apró rovarokkal, férgekkel táplálkozik.

2.jpg (21992 bytes)

A második diorámában bepillanthatunk egy erdei tisztásra. Tuskón napozó vízisikló fogja meg tekintetünket. A háttérben vadászó görény figyeli a csipegető citromsármányokat. A tölgyfa törzsén keresgélő fakusz barnás tollazata szinte beleolvad a fakéreg színébe. Lódarazsak zümmögését, a görényt riasztó szajkó hangját hallhatnánk, ha ez a kép az erdőben játszódna le előttünk.

 

Erdők, homoki gyepek

A környéken az ember megjelenése előtt a természetes vegetációt túlnyomórészt erdők alkották. A legnagyobb területeket az üde és félnedves termőhelyeken kialakult gyertyános-tölgyesek és bükkösök borították. Ezekben az erdőkben gyakoriak a nyugat-balkáni elterjedésű (illír) flóraelemek, amelyek hazánkban csak itt, a délnyugati országrészben találhatók meg. Ilyen növényzet pl. az itt bemutatott erdei ciklámen, amely a szártalan kankalinnal együtt védett faj. Szintén a nyirkos erdők kora tavaszi virága a berki szellőrózsa és a vajsárga virágú bókoló fogasír. Márciusban a tocsogós völgytalpakat gyakran az aranyos veselke aranysárga szőnyege borítja. A hölgypáfrány a hazai erdőkben mindenfelé előfordul, míg a szagos müge a bükkösök és gyertyános tölgyesek áprilisban virágzó tömegnövénye, rendszerint bázisgazdag talajt jelez.

A szárazabb tölgyes erdők régi irtásain és homoki réteken találkozhatunk a fekete kökörcsinnel. Védett faj, márciusban virágzik, repítőkészülékes csoportos aszmagterméseit áprilisban hordja szét a szél. Nyíltabb homoki gyepekben a pusztai lengfű, mely mint kifejezetten mészkerülő növény a belső-somogyi savanyú homokon sokfelé előfordul.

Az erdőkben rendkívül sokféle rovar él, fajszámuk még Marcali környékén is meghaladja a 10.000-et, így ezek bemutatására lehetőségünk nincs. Néhány jellegzetes nagytestű fajlátható a vitrinben.

A nagy hőscincér, a tölgyselyem lepke, a szarvasbogár, a fémes medvelepke tölgyerdőkben él. A bíborcincér és a bucka bagoly, (mint a neve is mutatja) száraz homoki erdők ritka állatai, melyek a belső-somogyi homokhátakon kerültek elő. A bogarak és a lepkék a legváltozatosabb és legszínesebb csoportjai a rovaroknak. Az erdei bogarak között megtaláljuk a ragadozó futóbogarakat, dögbogarakat, növényevő cserebogarakat, cincéreket és az apró termetű levélbogarakat is. A lepkéket két csoportba osztottuk: a nappal aktív állatok azok a színes nappali lepkék, melyekkel erdőszéleken, erdei tisztásokon találkozunk. Közöttük számos védett faj is akad, pl. kis apollólepke, fecskefarkú pillangó, kardoslepke, stb.

Marcali környékén közel 100 nappali lepkefaj él. Bár számukat tekintve jóval jelentősebbek az éjszakai lepkék (csak Marcali környékén több mint 650 faj fordul elő), kevésbé színesek, néha egészen apró (pár cm) termetűek. Legnagyobb köztük a védett nagy pávaszem.

1.jpg (22642 bytes)

 

Vizek, nedves rétek

Belső-Somogyban és a Marcalitól északkeletre levő Balaton-vidéken is jelentős területeket foglalnak el a vízi, lápi és az időszakosan vízzel borított lápréti, mocsárréti élőhelyek. Ezek száma és területi kiterjedése az utóbbi évszázadban végzett esztelen lecsapolások következtében erősen megcsappant ugyan, de a várt gazdasági eredmények elmaradása és súlyos környezeti károk (pl. balatoni halpusztulás) napjainkra nyilvánvalóvá tették bizonyos rekonstrukciók szükségességét. (Kis-balaton visszaállítása). A vízhez kötött fás társulások jellemző fái az enyves éger és a rekettyefűz. A mélyebb vizek makroszkópos növényei a lebegő hínárok, ezek közül egy kicsiny vízipáfrányt, a rucaörömöt és a keresztes békalencsét mutatjuk be. A partközeli sekély víz növényei a sárga vízitök vagy sárga tavirózsa és az ehető termésű sulyom; ezek gyökerező hínárok. Az időszakos vízzel borított láprétek virága a hússzínű ujjaskosbor, amely a hazai orchideafélékhez tartozó védett növény.

"Ahol víz van, ott élet is van" tartja a régi közmondás. Az apró termetű élőlények közül sok szoros kapcsolatban van a vízzel. A szitakötők életük legnagyobb részét lárva alakban töltik a víz alatt; kibújva lárvabőrükből a levegő gyorsröptű vadászai apró legyeket, szúnyogokat zsákmányolnak. Változatosak; színes szárnya van a kisasszony szitakötőnek, a kis termetűek a légivadászok, míg a nagyobb lapos potrohúakat acsáknak nevezik. A vizekben a szegélyes csíkbogár és az óriás csíbor ragadozó társa a szitakötőlárváknak. Marcali környékén a vízparti réteken, mocsárréteken számos ritka, érdekes és védett faj fordul elő: pl. törpeszender, havasi tűzlepke, vérfűboglárka, magyar tűzlepke. Nemcsak az erdőkben, de a nedves réteken is számtalan különleges nappali és éjjeli lepke él.

Ha ezt szeretnénk meghatározni, hogy mi egy élőlény, akkor valószínűleg több oldalnyi kritériumot kellene felsorolnunk. A természet szervezettsége, komplexitása - mivel élőlényekből tevődik össze, - még ennél is bonyolultabb, a modern számítógépek is csak primitív masinának tűnnek a természethez, az élő szervezethez képest. Az élet hajtómotorja a Nap sugárzása, ami a Földön 3,2 milliárd év óta tart fenn különböző élő szervezeteket. A Nap sugárzási energiáját a növényvilág zöld színtestjei gyűjtik össze, széndioxid és víz segítségével szénhidrátokat építenek fel, melyeket más apró sejtszervecskék tovább alakítanak. A növényzet a fenti folyamatok eredményeképpen oxigént bocsát ki a légkörbe, amely minden földi lét alapja. A növényeket táplálékul számtalan apró élőlény fogyasztja, hernyók, bogarak, növényevő állatok, és nagyobbak is: nyulak, szarvasok stb. A növényevő állatok a ragadozóknak szolgálnak táplálékul. Az elpusztult növényi és állati maradványokat gombák, férgek, csigák, baktériumok bontják kis molekulájú anyagokká, melyeket a növények ismét felvehetnek. Ebben a rendszerben, melyet az erdei életközösség vázlata című táblán is bemutatunk, rengeteg a kapcsolódás élő-élettelen. Élő-élő között, ábrázolni szinte lehetetlen. Napjaink környezetszennyezése olyan természeti károkat hoz létre, melyeket napról-napra érzékelhetünk magunk is a levegőben, vízben, erdőkben.

 

Óvjuk, védjük a vizek, az erdők és
környezetünk tisztaságát!