vissza

Tárgyi gyűjtemény

A Somogy Megyei Múzeum Egyesület 1914. évi február hó 28-án tartott közgyűlésén kimondta a néprajzi s népművészeti tárgyak gyűjtésének megkezdését. Az anyag összeszedésével az időközben alelnökké választott Gönczi Ferencet, Somogy megye királyi tanfelügyelőjét bízta meg. A háború alatt, 1914-1917. év között mintegy 1500 darabbal gyarapította a múzeumot; de „még nagyobb lett volna az eredmény, ha a tanítók, akik eleinte a gyűjtésben segédkeztek, jórészben hadba nem vonultak volna.” emlékezett vissza a múzeumi egyesület 25 éves története című kiadványában.
1923-tól már nyugdíjasként csak a múzeum gyűjteményének gyarapításával foglalkozott. 241 községet járt be „közel 4000 földmíves családnál fordult meg s kerek számban 5000 muzeális értékkel bíró tárgyat gyűjtött össze.” Viski Károly a Magyar Nemzeti Múzeum őre 1926-ban az alábbi szakvéleményt adta a néprajzi gyűjteményről: „A kaposvári néprajzi gyűjtemény oly része az összegyűjtött egyetemes magyar néprajzi tudományos kincsnek, amely nélkül idevonatkozó ismereteink kétségkívül hiányosak lennének.” Kiemelte a gazdag fehérhímzés gyűjteményt, a pásztorfaragványokat, a gyermekélet tárgyait. 1926-27-től megkezdődött a muzeális anyag rendezése, leltározása, a tárgyak rajzoltatása. Éveken keresztül Gönczi Ferenc készítette a tárgyak leírókartonjainak színes rajzait, Tarján Antal a tollrajzokat, majd halálát követően Kovács Jenő József festőművész segítette munkáját

Gönczi Ferenc által vezetett leltárkönyv részlete

Gönczi Ferenc által gyűjtött gyermekjátékok tárgykartonja 1933-ból

Gönczi 1928-29-ben a drávai és balatoni halászat eszközeinek a begyűjtésére helyezte a hangsúlyt, miközben a kihalóban lévő kismesterségek (pl. szűrszabó) utolsó emlékanyagának a megmentésére is figyelmet fordított. Gyűjtőmunkáját haláláig, 1948-ig folytatta.

A múzeum élére 1949-ben Takáts Gyulát nevezték ki. Ő fontosnak tartotta a szőlőművelés tárgyainak, a pásztorok művészetét megjelenítő faragványoknak és az egykori céhek még fellelhető emlékanyagának a begyűjtését.

A Rippl-Rónai Múzeumhoz 1964-ben került az első néprajz szakot végzett szakember. Knézy Judit felmérve az elődök hagyatékát kezdte meg a megye egészére kiterjedő tudományos alapokon nyugvó kutató munkáját. Bár a paraszti élet szinte minden területére kiterjedt a figyelme, hangsúlyos szerepet kaptak a kutatási témái (pl. táplálkozás, építkezés, viselet, kismesterségek) és a hozzájuk kapcsolódó tárgyak, tárgyegyüttesek múzeumba mentése.Kiemelt feladata volt az 1970-es évek elejétől egy regionális szabadtéri múzeum néprajzi szempontú tervezése, majd a Szennába áttelepített belső-somogyi, zselici talpas-favázas lakó és gazdasági épületek korhű berendezése. Knézy Judit 1980-ban Budapestre költözött, majd a Mezőgazdasági Múzeumban folytatta múzeológiai- és kutatómunkáját.

Rétessütő tepsi 1930-as évekből.
Lőrinc Ferenc hedrehelyi fazekas munkája

Gáll Éva 1983-1992 között dolgozott az intézményben néprajzkutatóként. Elsősorban Külső-Somogy és a Kapos mente falvaiból származó tárgyakkal gyarapította a néprajzi gyűjteményt. Molnár Ágnes 1981-től 1987-ig látott el múzeológusi feladatokat, ő kismesterségekkel és szőlőműveléssel kapcsolatos tárgy együttesek gyűjtésével járult hozzá az állomány gyarapodásához.
Kapitány Orsolya a hagyományos paraszti kultúra tárgyi emlékei mellett jelentős számban gyarapította a gyűjteményt az egykori népművészetet alkotó módon továbbéltető, népművészet mestere vagy népi iparművész címmel rendelkezők munkáival is.

Gönczi Ferenc és Takáts Gyula gyűjtőterülete 310 somogyi települést foglalt magába, ami az 1980-as évekre 254-re csökkent. Napjainkban a megyehatáron belül 245 települést tartunk számon. Néprajzi szempontból kiemelten kutatott Belső-Somogy hagyományőrzőbb református falvainak tárgykultúrája (Csököly, Kutas, Csurgó stb.), Külső-Somogyban Koppány és vidéke, a Nagyberek falvai és a Kapos mente néhány települése. A Zselic falvaiban élt emberek tárgyi világára vonatkozóan is fellelhetők értékes darabok a gyűjteményben, de nagyobb tételszámban Szenna képviselteti magát. A gyűjtemény reprezentáns darabjai az elmúlt évtizedekben múzeumi kiadványokban már megjelentek. Állandó néprajzi kiállításunkban is a népművészet remekeiből válogattunk. A tárgyi gyűjtemény legkorábbi darabjai a 18. század második feléből származnak, túlsúlyban a 19. században házilag vagy iparos által készített tárgyaink vannak.

A gyáripar térhódítása és termékeinek a paraszti kultúrában való megjelenése elsősorban a konyhafelszerelés tárgyaiban (zománcozott edények) és a lakástextilekben (ágytakarók, asztalterítők stb.) mutatkozik meg az 1920-as évektől. A néprajzi szakág, csakúgy, mint a múzeum többi szakterülete állandó raktárgonddal küszködik. A gyűjtemény tárolása térben megosztott a batéi Gaál-kúriában tároltak 70%-a kielégítő körülmények között van (táplálkozás- és konyhafelszerelés tárgyai, világítás, szokások tárgyai, bútor, kismesterségek, halászat, vadászat, földművelés), 30%-nak (gazdasági eszközök stb.) kimondottan rosszak a tárolási viszonyai. A múzeum fő épületében (Kaposvár, Fő u. 10.) a raktárkörülmények jónak mondhatók. Jó minősítésű az a három helyiség, melyek felújítása az épület részbeni korszerűsítése során megtörtént. A raktárak kialakításához szükséges tárolókat pályázati támogatásokból szereztük be. A gyűjtemény továbbfejlesztésének lehetőségei között az 1945 előtt falun élt emberek tárgykultúrájának megismerésére, megjelenítésére való törekvés első helyen áll, kitolva az időhatárokat a jelen felé, hogy bemutathatóvá váljon a falun élt/élők életmódjának a változása. E feladat végrehajtását nagyban segítheti a Néprajzi Múzeum és a megyében működő városi múzeumok gyűjteményi állományának feltérképezése, megismerése.

A gyűjteményért felelős muzeológus: Kapitány Orsolya osztályvezető-főmuzeológus.

 Elérhetősége: 82/314-212/ 35, kapitany@smmi.hu

vissza