E kiállítási teremben a vitrineket az egyes vizes élőhelyeknek megfelelően úgy rendeztük be, hogy a nyílt víztől haladhatunk a csak időnként vízzel borított területek felé.

A vízpartokon a víz mélységétől függően a növényzetnek sajátos, kis távolságokon belül is jól tanulmányozható övezetessége fejlődik ki.

A vizek szabad szemmel nem látható lakói az algák és a planktonok.

A vizek felszínén gyakran cikáznak molnárpoloskák, a vízben pedig ragadozó életmódú közönséges vízi skorpiót és vízi botpoloskát láthatunk. A szitakötők lárvái a vizek félelmetes ragadozói, képesek elkapni az ebihalakat és a kistermetű halivadékokat is. Átváltozásuk után pedig a vízpartok gyorsan tovalebbenő ügyes vadászai.

A folyami rák a síkvidéki tiszta folyóvizeket kedveli, de tavakban is előfordul. Éjszaka jár zsákmányolni, táplálék állatai: rovarok, csigák, ebihalak és döglött vízi állatok. Az ősszel lerakott petékre a nőstény potrohlábai közt a következő év tavaszáig vigyáz. Az utódok a nyár elején kelnek ki, mindenben hasonlítanak a kifejlett állathoz. Védett faj.

A mocsári teknős Magyarországon csaknem minden síkvidéki álló- és lassú folyású vízben előfordul. Hátpáncélja 20 cm-nél nem nagyobb, tojásait nyár elején rakja le száraz helyen a maga ásta gödörbe. A vízben különösen a sekély iszapos részeket kedveli, főleg rovarokkal, csigákkal és kishalakkal táplálkozik, de a növényi táplálékot sem veti meg. Télen az iszapba húzódva téli álmot alszik. Védett faj.

A nyílt vízben úszóhínárok élnek, melynek jellegzetes képviselői a békalencsék. Ezeket gyakran kisodorja a hullámverés a parti, egy-két méteres mélységű zónába, amely egyébként a gyökerező hínárok birodalma. Közülük itt a vizilófarkot, a füzéres süllőhínárt és a sárga vízitököt figyelhetjük meg. A vízből kifelé haladva a parti övezet gyékényesei és nádasai következnek, melyek különféle sástársulásokban folytatódnak tovább az állóvíz partján. A változatos növényzet táplálékot, búvóhelyet, szaporodási helyet jelent az itt élő állatok számára.

A Dunántúli-dombságon, a völgyekben sűrű a vízhálózat. Sok helyen a földtani adottságok miatt a víz nem talál magának lefolyást, ilyen helyeken lápok, mocsarak alakultak ki. Ezek sok sajátos életmódú élőlénynek nyújtanak a megélhetéséhez megfelelő feltételeket. A mocsárrétek szép tavaszi virágai a mocsári gólyahír, a sárga virágú boglárkák. A lápréteken több védett hazai orchidea-faj is él. Csak ilyen mocsárréteken találkozhatunk a szintén védett és ritka kékszínű vérfű- és zanótboglárka lepkékkel, valamint az alhavasi tűzlepkével. Az ember szempontjából “nem szeretem” állatoknak minősülnek a különféle csípős szúnyogok és bögölyök, de ezek az élőlények is ugyanolyan fontos szerepet töltenek be ennek az élőhelynek az életközösségében, mint a ritka és védett fajok.

A harmadik vitrinben bemutatott ligeterdők élőhelyén a vízborítás csak időszakos. Jellegzetesen a nagyobb folyókat, patakokat kísérik ezek az erdők, és rendesen a tavaszi árvizek alkalmával kapnak elöntést. A vízhez közel a puha fák, mint pl.: a fűz, nyár alkotnak ún. puhafa ligeterdőket, míg a víztől távolabb, a magasabb ártéri szinteken keményfájú fákat- ún. keményfa ligeterdőket- találunk magas kőrissel, tölggyel, szillel. Az ilyen ártéri erdőkben sok a fára kapaszkodó liánnövény, mint pl.: a komló és a ligeti szőlő, ezek indái gyakran szinte áthatolhatatlan szövevényt alkotnak. A ligeterdok rovarvilága már inkább a somogyi dombvidéki erdok rovarvilágával mutat nagyfokú hasonlóságot, mint a vizek, vízpartok, lápok, mocsárrétek rovarvilágával. A fűz-, és nyárfákban a bogarak között nagytermetűnek számító, sötétzöld színű pézsmacincér fejlődik. Az övesbagolylepkék, színjátszó lepkék tipikus élőhelyei ezek az erdők.

A Baláta-tó Somogy megye legnagyobb erdőtömbje mélyén, a Szentai erdőben, Kaszópuszta mellett bújik meg. Ennek változatos élővilágából nyújt ízelítőt ez a diorámakép. Ez a vadvízvilág a háborítatlan környezet miatt, természeti értékekben bővelkedik. Különösen gerinces állatvilága gazdag. Megtalálható itt a vidra, szárcsa, nagykócsag, jégmadár, különféle récék, cankók, ugyanúgy, mint a kecskebéka, vízisikló és a compó.

A lápok lágyszárú növényeit és jellemző gerinctelen állatait a dioráma melletti vitrinben találjuk meg. A vízpartokon a nagytermetű, különböző csíbor és csíkbogarak szinte egész évben aktívak. A lápok legjellegzetesebb fája az éger. Az égerlevelet számos ritka és védett éjszakai lepke is fogyasztja, ezek preparátumai láthatók a vitrin bal felső részében. A láperdők állandóan párás mikroklímája biztosít megélhetési feltételeket a szálkás pajzsikának és a lápi csalánnak is. A vízpartokon a nyagytermetű, különbözű csíbor és csíkbogarak szinte egész évben aktívak.

A lápok élővilágát bemutató kiállító teremben, a dioráma mellett, egy forgatható vitrinben három kisebb életképet látunk. Ebben közvetlen közelről vehetjük szemügyre a keresztes vipera fekete változatát, egy törpeegér családot és a leveli békák, gőték tavaszi párzó és szaporodóhelyét.

A keresztes vipera fekete színű változata Magyarországon csak Somogy megyében él. Mérges kígyó, de rendkívül félénk, így a természetben is ritkán lehet látni. Védett faj.

A leveli békákkal ugyan legtöbbször csak árnyas fák lombjai között találkozhatunk, de a tavaszi szaporodási időszakban a peterakáshoz mindenféleképpen fel kell keresniük a kisebb nagyobb vizeket éppúgy, mint minden más kétéltű fajnak. Hazánkban minden kétéltű és hüllő faj védett.A törpeegerek jellegzetes alakú fészküket, a növények szárai közé, a nádasok szegélyére építik. A nőstények egyszerre 3-12 utódot szoktak elleni. Éjszaka aktív, magvakkal és rovarokkal táplálkozik.

A második vitrinben a mocsárrétek és lápok természeti kincseit tanulmányozhatjuk. A kiállításon a vitrinekkel szemközti falon találjuk ezekre a vizes élőhelyekre jellemző védett növények, állatok színes fotóit, valamint a vízi ökoszisztéma táplálkozási hálózatát.