<<<vissza

Homoki erdők, gyepek

Kiállításunk előző két termében a víz állandó jelenléte határozta meg az élőhelyek jellemzoit, a víz hiánya viszont döntő hatással van a homokfelszínen a sajátos növény- és állatvilágának kialakulására. Belső-Somogyot folyóvízi eredetű, a szél által áthalmozott homoktakaró fedi. A homok a vizet gyorsan átengedi, könnyen kiszárad és hamar felmelegszik. Itt így szélsőséges környezeti viszonyok alakulhatnak ki. Ezt nem minden élőlény képes elviselni, ezért a homokvidékek növényei, állatai mindig mások és jellemzőek a homokos talajú helyekre. Az összefüggő fás vegetáció gyakran kisebb fás ligetet alkot. A homoki gyepeket pedig kisebb, csupasz homokfoltok szakítják meg.

A homoki gyepek sajátos világából ad ízelítőt a dioráma. Az igen gyorsan felmelegedő homokfelszíneken sütkéreznek a zöld- és fürgegyíkok. A homoki gyepekben sáskák százai repülhetnek fel minden lépésünknél. Itt él a kékszárnyú sáska, az olaszsáska és a sajátosan kúpos fejformájú sisakos sáska is. A homokfelszínen a hangyalesők tölcséreket építenek és ezek alján lesnek a fogótölcsérbe belepottyanó különféle rovarokra. A számtalan apró lyuk pedig a darazsak és méhek fészkelőhelye.

Ezekre a fullánkos rovarokra vadászik előszeretettel, talán hazánk legszebb madara, a trópusi színpompába öltözött gyurgyalag. A bokrokon gyakran figyelhetjük meg a tövisszúró gébicset és az általa elkapott, de azonnal el nem fogyasztott tücsköket, szöcskéket a galagonya töviseire felszúrva.

A kiállításon két vitrinben a homokfelszínek jellegzetes lágyszárú növényeibol és rovarvilágából kapunk ízelítőt. Az elmúlt évek tudományos vizsgálatai során múzeumunk szakemberei feltérképezték a Barcsi Borókás, Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet és a Dráva mente élovilágát. Megállapították sok ritka, védett faj elofordulását ezeken a természetvédelmi területeken.

A fogólábú fátolyka és a közönséges hangyaleső recésszárnyú rovarok. Kedvelik a száraz meleg élőhelyeket. Mindketten ragadozó életmódúak. A fogóláb hatékony szerszámnak bizonyul a lesből támadó állat esetében. A hangyalesők nevüket ragadozó, helytülő lárváikról kapták, akik néhány cm-es fogótölcsért mélyítenek laza talajba és a tölcsérbe pottyanó kisebb rovaroknak már nincs esélyük az óriási rágók halálos szorításából elmenekülni. Védett fajok.

A fekete kökörcsin a somogyi savanyú homoki gyepek ritka tavaszi növénye. A földben kúszó gyöktörzsén több hajtás fejlődik, ezek levélrózsákat és egyszerű egy-két egyvirágú szárat hoznak. Leveleik összetettek. Szirom és csésze levelei mélykék színűek, az egész hajtást pelyhes növényi szőrzet borítja. A termésen rajta marad a megnyúlt bibe, mely repítőkészüléként szolgál. Védett faj.

A mezei homokfutrinka kb.: 15 mm hosszúságú futóbogár. A nyár elején látható, de acélzöldes alapszínével és hátán lévő fehér foltjaival jól rejtőzködik, s mire megpillantjuk, már néhány métert tova is szállt. Ragadozó, minden nálánál kisebb rovart, rovar-lárvát, hernyót megtámad. Több évig fejlődő, rejtett bejáratú, csőlakó lárvája is ragadozó.


Bevezető Földtörténet Erdők Vizek, lápok Homoki gyepek Környezet- és természetvédelem Ritkaságok