ZICHY MIHÁLY EMLÉKMÚZEUM ZALA

 

Zichy Múzeum Zala.jpg (52620 bytes) Zichy Mihály a XIX. századi magyar festészet és grafika egyik legkiemelkedőbb alakja. Művészetének mesteri színvonala, bravúros rajzi és akvarell-technikája mi-
att több, mint száz éve a közfigyelem csodálata veszi körül.
1827. október 14-én született a Somogy megyei Zala községben. Zala területe alig kétezer hektár. Ötszáz körüli a lélekszáma. A vidék egykori földbirtokosai a nemesi Zichyek, a Zalához közeli Zics községből települtek át a XIX. század elején. A jelenlegi egyszintes nemesi kúria 1820 körül épült, amelynek északi szárnyához a festőművész építtetett egy “L” alakú toldást, műterem céljából. A Zichy Mihály Emlékmúzeumot 1927-ben alapította a család, az egykori műtermet berendezve, a művész hagyatékából. Jelenleg a kastélynak majdnem az egészét a múzeum teszi ki, nyolc egymásba nyíló terjedelmes szoba, sőt az épület hátsó traktusában él a művész dédunokája, akinek lakása magánmúzeumként is szolgál.
Zichy Mihályt, mint elszegényedett nemesi család sarját, szigorú anyja, jogászi tanulmányokra kötelezte és hallani sem akart arról, hogy a gyermek korán megmutatkozó művészi tehetségének teret engedjen. A jogot Pesten kezdte tanulni, miközben egyidejűleg 1842-ben, Marastoni Jakabnál kezdett festést és rajzolást tanulni. Anyja rövidesen átiratta a Bécsi Jogi Egyetemre, de a fiú kijátszva őt, titkon a Bécsi Művészi Akadémiát látogatta. Onnan átment a Waldmüller professzor magániskolájába, s 1845-ben már a mesterének helyettesévé lett. Mialatt a jogi vizsgáit elhanyagolta, a korai képeivel, mint az emlékmúzeum festészeti termében látható “Koporsó lezárás” és “Keresztlevétel” jelentős kiállítási sikereket ért el. Az 1846-os olaszországi tanulmányútján feltöltődött a régi nagy mesterek hatásával, amely Zichy művészetében a nagyszabású romantika irányában kezdett kibontakozni. Az alig húsz éves Zichy tehetségével és a reformkori eszmék iránti fogékonyságával a magyar festészet legnagyobb meglepetését ígérte, de a sors különös útja eltérítette. 1848. januárjában Oroszországba költözött a cár udvarába, egyetlen tanítvány, Katalin főhercegnő művészi képzése céljából. Rá másfél évre, miután a cár leverte a magyar szabadságharcot, szívében a hazafiság érzésétől háborogva otthagyta állását, melyet azért vállalt, hogy szigorú édesanyjának bebizonyítsa, egy művész is élhet magas társadalmi rangon.

1.jpg (16709 bytes)
Emléktábla a Zichy Emlékmúzeum falán

Zichy Szentpéterváron maradt és fotó-dagerrotypiák restaurálásából élt. Megbetegedett, nyomorgott, az itthoniak elől eltitkolva családot alapított. 1852-től kezdett újra a cári környezet számára dolgozni. 1856-ban megbízták II. Sándor cár koronázási ünnepségeinek megfestésével. Harmincéves, amikor a francia író és műkritikus, Theophile Gautier felfedezte őt és lelkesült írásában Watteau-hoz és Goyához mérhető tehetségnek hirdette ki Zichyt. 1859-ben elnyerte a “Cár őfelsége Festőművésze” címet.A cár életének ünnepi és hétköznapi képes-krónikáját volt köteles rajzi albumok sorozatában feldolgozni grandiózus, emelkedett stílusban, amelyre csak Zichy volt képes a sok tehetséges orosz művész között.

Skót fáklyatánc.jpg (132344 bytes)
Skót fáklyatánc

 Házassága törvénytelen volt, mert nem tért át a görögkeleti vallásra, s úgy kelt egybe Ersoff Alexandrával, akitől négy gyermeke született. A törvényesítés bonyodalmas volta miatt és, hogy elkerülje a büntetésként kiróható szibériai száműzetést, 1866-ban Zalára költöztette családját, s csak időnként volt módja meglátogatni őket. 1871-ben hosszabb szabadsága idején végigutazta Nyugat-Európát, majd az angol trónörökös vendége volt Skóciában. Ezután minden vágya az lett, hogy a cári udvar titkosrendőrök által ellenőrzött szigorú világát felcserélhesse az egyre liberálisabb Európával.
Szentpéterváron gyakran érintkezett a haladó értelmiséggel, akik titkolt mozgalmaikban táplálták egymásban a zsarnokság alóli szabadulás reményét. Zichy ötévi művészi “robotmunka” után 1873-ban felmentését kérte állásából és Párizsba helyezte át otthonát. Rövidesen belekerült az ottani társadalmi és művészi élet forgatagába. Victor Hugó és az ifjabb Dumas, valamint Gustav Doré barátja lett. Kapcsolatba került grúz hazafiakkal, lengyel művészekkel, tanulni vágyó magyar iparos legényekkel. A magyar szakképzés korszerűségét előmozdító Párizsi Magyar Egylet elnökévé választották.

4.jpg (21334 bytes)
Grúz szoba

A zalai múzeum fali tárlóiban látható dokumentumok a Párizsi Magyar Egylet javára végzett áldásos működésnek állít emléket. Zichy tiszteletreméltó közéleti emberré vált Párizsban. Ezt a tekintélyét akaratlanul, éppen ellenkező szándék által vezérelve, egy ott megalkotott hatalmas festménnyel lerombolta. Méretében és művészi megoldásában egyaránt nagyratörő festményben akarta megfogalmazni liberális eszméit. A fennálló feudális társadalmi formák és a reakciós politika ellen lázadó érzelmek felkeltésével, hatni kívánt a nézőkre. Az „Autodafé” című műve az egyházi türelmetlenség ellen lázít. Az 1878-as párizsi világkiállításra festette „A pusztítás géniuszának diadala” című 25 m2-es méretű képet. A kezdetben gyanútlan kiállítási zsűri felfedezte, hogy az impozáns hatású képen a korabeli uralkodók, vezető államférfiak szerepelnek. A pápa koponyhegyen trónol. Vilmos császár, II.Sándor cár és III. Napoleon eszeveszett háborús cselekmény részese. A halált okozó pusztításnak van a képen egy nagyon különös gerjesztő főszereplője: a magsból fekete felhőn alászállt szárnyas férfi, az ördögi Démon. Ez az alak felemelt karokkal vezényli a zsarnokokat a népek háborújára. A Démon párja egy csábító erejű nő, aki a hisztériát azzal növeli, hogy a családi köteléket szakítja széjjel.
Zichy megdöbbentő művét a francia hatóság azonnal eltávolította a világkiállításról. Ő viszont egy külön kiállítóhelyet bérelve, mégis bemutatta a közönségnek.

Az újságok tele voltak a festményt és az alkotóját szidalmazó cikkekkel. A franciák nem akartak politikai felelősséget vállalni az Európa vezetőit sértő művészetért. Zichy tudomásul vette, hogy a hivatalos körök felháborodása jogos, hisz ő provokálta ki. De elvárta, hogy művészi szempontból legalább elismerjék, méltányolják. Egy–két baráti szón kívül erről nem esett szó. Csalódottan hagyta el Párizst. Az izgalmaktól idegileg kimerült, megbetegedett.

1879-ben Nizzában lábadozott, s hazatért Zalára. Ekkor használta először a műtermét. Barátságba került a magyar művészekkel. Jókai 1880-ban meglátogatta őt és írásában tudósított Zichy különleges, romantikus lényéről és világáról. Itthon folytatta tovább eszmei mondanivalóra “kihegyezett” festészetét. Megfestette a “Modern szirént” és a “Kísértetek óráját”. Petőfi verseket illusztrált. A magyar uralkodó osztály, a papság, az egész hazai reakció szempontjából veszélyes, felforgató gondolatokat festett meg képein. Rebellisnek bélyegezték Zichyt. Más irányú, könnyed rajzait pedig parázna szellemük miatt támadták. Mellőzés és becsmérlés jutott neki a hazájában is az uralkodó elit részéről. Hiába teljesített számtalan hazafias áldozatot vállaló küldetését, mint az ingyenes megrendelések, illusztrációk rajzolását és a szegedi árvízkárosultak javára való gyűjtést. Súlyos megélhetési gondjai támadtak.

Grúziába utazott, mert a Párizsban megismert grúz barátai megbízták a grúzok történelmi eposzának, Rusztaveli: “Tigrisbőrös lovagjá”-nak illusztrálásával. E munkája által a grúzok nemzeti érzelmeinek, a zsarnok orosz birodalom elleni legfőbb életre keltője lett Zichy.

1883-ban elfogadta a III. Sándor cár által újfent felajánlott udvari állást, sőt azután az 1896-ban trónra lépő II. Miklós cárnak is ő lett az udvari festője. Fájó szívvel, nem egészen megnyugodva a Párizsban és hazájában történtekkel választotta az önkéntes száműzetést, pedig szívesen vállalta volna Budapesten a Művészeti Akadémia megszervezését. Benczúr Gyula, aki festészetével kiszolgálta a reakciót, megkapta ezt az állást. Lyka Károly művészettörténész megállapította, hogy “Zichy valahányszor kontaktusba került hazájával, mindannyiszor éreztették vele, hogy férfias nyíltságára, bátor egyenes lelkűségére nincs itt semmi szükség...Már fiatal korában mellőzték, amennyire csak lehetett. Nem tetszett szabadelvűsége...(de) ő tapasztalt világfi és bölcs művésze az életnek, jól tudja, hogy egy jövendő nemzedék igazságot fog neki szolgálni”.
Az öregedő Zichy Mihály állandó levelezésben állott a hazai haladó körökkel, szinte kizárólag az írókkal. Köreikben köztudottá vált, hogy a jó ügy érdekében még a legnagyobb elfoglaltsága közepette is odaadó hűséggel és szeretettel teljesíti az illusztrációs feladatokat. Művészi alkata megfelelt a megírt, megénekelt szó alapján történő bensőséges átélésnek.

Arcképfotó.jpg (22500 bytes)
Zichy Mihály 1901-ben

Madách illusztráció.jpg (110041 bytes)
Illusztráció Madách Imre:
Az ember tragédiája c. művéhez

 A kor megkötöttségeivel szemben Petőfi, Arany, Garay, Madách, valamint Goethe, Byron, Lermontov és Puskin világa nyomán váltak szabaddá, szárnyalóbbá rajzai. A Zichy múzeum grafikai szobája falait fotóeljárással felnagyított rajzok borítják, mert az eredeti művek lapjai megsárgulnának a fény
től. Egy–egy lap látható Madách: “Az ember tragédiája” jeleneteiből, amelynek díszkiadása 1887-ben jelent meg. Az Arany János balladák közül az “Ágnes asszony”, a "Walesi bárdok", a “Hídavatás” látható kinagyítva. Az eredeti rajzok 1897-ben készültek.
Zichy hívei elérték, hogy 1902-ben Budapesten, a Nemzeti Szalonban kiállítása legyen, továbbá, hogy az állam 10 nagy képét megvásárolja. Az irigyek tábora mindezt keresztezni igyekezett, s befolyásuk által a megvett főműveit raktárba süllyesztették. A tíz képből nyolc most ott van kiállítva Zalán. A könyvtárszoba a 4000 kötetes könyvtárának felét tartalmazza, bennük az európai irodalom színe–java, a görögöktől, latinoktól a XIX. századi irókig.

7.jpg (28770 bytes)
Könyvtárszoba

4.jpg (18962 bytes)
Fegyvergyűjtemény

 A grúz szobában grúz lakásbútorok, Zichy által nagy műgonddal gyűjtött fegyverek, pipák, dísztárgyak, s Rusztaveli: “A tigrisbőrös lovag” című eposzának rajzaiból készített fotósorozat láthatók. A műteremben elénk tárul a sok viszontagságot megért “A pusztítás géniuszának diadala” című egész falat beborító kép. Balra az “Álmodozó lány”, a “Bűnhődés”, “A modern szirén”, “A csábítás” és a “Priaposz szobrának megkoszorúzása” című képek sorakoznak, előttük indiai faragású bútorok. Jobbra látható a művész Szentpétervárról hazakerült rajzasztala, fegyverek, páncélok, vadászati trófeák, s végezetül a “Hulló csillagok” című festmény.
Zichy Mihály 1906-ban, 79 éves korában halt meg, a halálát tüdőgyulladás okozta. Holttestét elhozták Szentpétervárról és Budapesten a Kerepesi temetőben temették el. Sírját Stróbl Alajos alkotta Zichy mellszobor díszíti. Grúzia fővárosa, Tbiliszi is szobrot állított néki.

8.jpg (14510 bytes)
Godebski: Zichy mellszobra

2.jpg (20545 bytes)

 A zalai múzeum fokozatosan bővült, gazdagodott.
A családi hagyatékot a Magyar Nemzeti Galéria és a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum Zichy képei egészítik ki.
A múzeum további fejlesztésére és Zichy Mihály szellemi örökségének – itthon és a világon – közkinccsé tétele érdekében Zichy Mihály Alapítvány létesült a zalai Zichy Mihály Emlékmúzeum helyszínnel.

Sámánruha.jpg (87534 bytes)
Sámánruha Zichy gyűjteményéből:
Tunguz-Evenki népcsoport, Szibéria

Horváth János   
tudományos referens

Vissza