KUNFFY LAJOS
EMLÉKMÚZEUM
SOMOGYTÚR, Árpád u. 22.
|
KUNFFY LAJOS
EMLÉKMÚZEUM
|
| Kunffy Lajos
a századforduló és a XX. század első fele magyar
festészetének jelentős és kitüntetett alakja.
Művészeti törekvéseivel, akárcsak a vele egy időben
alkotó nagybányai festőink, a plein-air, azaz a
napfénnyel és levegővel átitatott természeti
látvány igazságait, szépségeit kutatta.
Művészetének főbb állomásai: Kaposvár, München,
Párizs, Somogytúr, Budapest és ismét
Somogytúr. Kunffy a Párizsi Szalon zsűri mentes kiállítóművésze volt a XX. század első évtizedében. Képeinek színesítéséért, a mind tüzesebb, egzotikus, festői motívumokért beutazta Madridot, Taorminát, Tuniszt, s végül Somogytúron találta meg a számára megfelelő ihlető forrást. |
 |
A somogytúri Kunffy Lajos Emlékmúzeum két épülete: Kunffy egykori otthona, egy XVIII. századi kisnemesi kúria és egy fehéroszlopos, timpanonnal koronázott görög templomot idéző műterem. E kettőt kellemes park fogja össze. Az 1945. előtti, 40 éven át az 1000 holdas földbirtok is Kunffyé volt itt, benne 30 hold szőlő, 20 hold halastó, továbbá gyümölcsös, híresen jól termő almafákkal, de a marhatenyésztés is a birtok büszkesége volt. Az itt virágzó művészet és gazdálkodás egyedülálló volt Magyarországon. Kunffy kiállított festményei majdnem egy évszázadot átfogó ívben nyújtanak ma is eleven élményt a sok elmúlt gazdagságból.
|
A 92 évet megélt művész egy másik somogyi faluban, Orciban született 1869. október 2-án. A Kunffy család földbérlő gazdálkodásból szerezte vagyonát. Az apáról, Kunffy Adolfról el kell mondani, hogy őt nevezték az “utolsó Garibaldinak”. Ifjú korában Kossuth eszméitől áthatva négy évig szolgált Nápolyban, Garibaldi seregében, a magyar légió zászlaja alatt. Itt várakoztak az egykori 48-as honvédek, a Bach-korszak üldözöttei a szabadságharc felújulására. A remény szertefoszlása után a fiatalember Somogyba költözött. Kezdetben Orciban, később Gálosfán, azután Vargán gazdálkodott. Házat vásárolt Kaposváron és a négy gyermekét már ott taníttatta. Kunffy Lajos korán megnyilvánuló rajzi ügyességét méltányolták a szülei, de kikötötték számára, hogy anyagilag szilárd alapokra építse fel művészi pályáját. Elvégezte Pesten a Jogi Egyetemet, majd Münchenbe, onnan hamarosan Párizsba ment a Művészeti Akadémiára. 1894-ben fejezte be tanulmányait, s azt latolgatta, hogy a Párizsban élő Munkácsy Mihály nyomán, vagy a modern irányban induljon el festészete. |
| Az 1896-os “Ezeréves Magyarország” pályázatra még a Munkácsyhoz közeli stílusban festette a “Jób” című nagy képét, s az “Apostol”-t, amelyek a műterem kiállításban láthatók. Nyarait rendszerint apja birtokán töltötte, ahol a hazai napsütötte vidék és a falu embereinek élete, látványa, a plein-air naturalizmus kísérleteire ösztönözték. Felhagyott a sötét tónusú drámai hatásokat kereső festőmodorral és a színesen, világosan festő párizsi művészek példáját követte. Egy–két művében a szecessziós stílust is kipróbálta. 1900-ban Budapestre költözött, mert megtetszett neki a főváros felpezsdült művészi atmoszférája. A politikai hatalom még az akadémizmust támogatta és hevesen támadta a modern törekvéseket. Kunffy írásban és szavaiban síkra szállt a modern művészet szabadsága védelmében, s a korszellemben látta annak létjogosultságát. |
|
|
1901-ben a budapesti Tiller Ellával kötött házasságot, aki zongoraművészi tehetség volt. A szülők támogatásával Párizsban rendezték be otthonukat, ott született egyetlen gyermekük. A családi körben, valamint a francia tengerparton festett képeinek, a Függetlenek Szalonjában volt a legjobb fogadtatása .Ez a művészi egyesület zsűrimentes tagjává választotta. A kultúr diplomáciában is sikereket ért el. A budapesti Képzőművészeti Társulat egy kortárs amerikai és francia festészeti kiállítás Budapestre szervezésével bízta meg Kunffyt. Az eredmény sikereiért a francia állam a Becsületrend adományozásával jutalmazta meg. |
| A somogytúri birtokot 1905-ben kapta meg apjától, hogy a gazdálkodás jövedelmeiből szabadon élhessen a művészetének. Legsikeresebb képeit az itthon töltött nyaralások során festette. Festői motívumául felfedezte magának a nagyhajú, sötét bőrű, tarkaruhás cigányokat. Az egzotikus hatás, amely a cigányok külsőségei révén Kunffy festészetében megjelent, Párizsban nagy népszerűséget hozott néki. 19o7-ben készült el sok impresszionisztikus vázlat után a “Somogytúri gyermektemetés” című főműve. A mű, témája ellenére nem a drámaiság erejével, hanem az éles napsütésben megjelenített magyar falusi életkép hitelességével hat a nézőre. A nagy kép egyöntetű, friss ecsetkezeléséhez Kunffy barátja, Rippl-Rónai József adott technikai tanácsokat. Ez a vidék olyként szolgált, mint Erdélyben a nagybányai művészkolónia. Más festőket is vonzott, így Iványi Grünwald Bélát, Szlányi Lajost, Edvi-Illés Aladárt stb. |
Somogytúri gyermektemetés 1907. |
|
Kunffy további főművei: a “Somogytúri lányok vasárnapi beszélgetésben”, a “Somogytúri lakodalom” 1910-ből és a szintén 1910-es “Aratóünnep”. |
| E képek további 144 mű társaságában 1913-ban Párizsban a Georges Petit Galériában nagyszabású és sikeres kiállítás keretében szerepeltek. Kunffy a párizsi művészélet ismert alakja lett. További sikereit az első világháború kitörése állította meg. A gyökeresen megváltozott magyar–francia politikai viszony miatt Kunffy hazaköltözött, s az említett kiállítási anyagát csak tíz év múlva tudta visszaszerezni. 1924-ben Budapesten a Nemzeti Szalonban rendezett belőlük ismét kiállítást. Az imponálóan nagy és már válogatott képeinek itthon is megvolt a kellő hatása. A sajtó egyöntetű elismeréssel írt róla. Díjakat, kitüntetéseket és megtisztelő szervezési feladatokat kapott. 1934-ig Budapesten lakott, majd végleg Somogytúrra költözött. Ez időtöl kapcsolódott be Kaposvár művészeti életébe, a Berzsenyi Társaságba, a Dunántúli Tárlatokba. Az 1930-as évektől festményei derűsek, még világosabbak lettek. Témái továbbra is zöldellő, virágzó somogyi tájak, csendéletek, s az immár kisebb életképek. |
|
A második világháború következtében érték az első sorscsapások a mindig nyugodt, nagy tiszteletben és tekintélyben megöregedett művészt. Budapest ostroma alatt a Gellért Szálló óvóhelyén bújt meg feleségével. Ezalatt a somogytúri házát feldúlták, fosztogatták, közel ezer képe elveszett. A szocialista állam a birtokát elvette, felszámolta. A művészetével és emberi tisztességével kivívott tekintélye megóvta őt a földbirtokosokat ért meghurcolásoktól. Készséggel vállalta, hogy megélhetése érdekében a továbbiakban csak a festészetére hagyatkozik. Visszavonultan, elszigetelődve élt még 17 évig. Csak Kaposvárra utazott el néha. Főműveit odaajándékozta a múzeumnak. A jó sorsa ezután sem hagyta cserben. A sors iróniája volt, hogy a szocializmus művészpolitikája fölfedezte magának Kunffy negyven évvel korábban festett népélet–képeit, mert abban látta a szocialista realizmus példaadó hagyományát. Egyre fokozódó elismerés vette körül a politikai szempontból mindig kívülálló idős mestert. Műtermét már életében, 1958-ban nyílvános múzeummá avatták.
1962 március 12-én halt meg Somogytúron. Testének földi maradványai a műterem előtti sírban nyugszanak. Művészi hagyatékát, 300 db képét, az állam megvásárolta. Otthoná az eredeti berendezést megőrizve, 1979-ben művészi értékekben igen gazdag emlékmúzeummá rendezte be a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága.
Horváth János
tudományos referens
